5 éves az Ano Blog

2013. augusztus 30-án indult az Ano Blog, ami azóta főleg a régi tévéújságok írásos közlésével való foglalkozásával ismert. Ma megismerjük az oldal elmúlt öt évének történetét.

Öt éve ilyenkor még magam sem gondoltam volna, hogy a mai napig aktív leszek ezzel az oldallal. Azt hittem, hogy pár év, és elhanyagolt, inaktív lesz és már csak egy kellemes kis emlék marad az egész. De nem így lett. Volt egy időszak, amikor “retrómán” voltam (ez egy betegség, amit akkor kap el az ember, ha jobban megismerkedik a saját gyerekkora és szülők, nagyszülők idejének kultúrájával, és annyira megtetszik neki, hogy megirigyli a régi időket, és emiatt a mai időket szinte mindenben szarnak tartja). Ennek a retromániának köszönhetően nemcsak az iránt érdeklődtem, hogy szüleink milyen műsorokon, enni-innivalókon, képregényeken nőttek, érettek a szocializmus idejében, de egyre jobban érdekelt, vajon milyen volt az akkori időkben és a gyerekkoromban egy átlagos műsorstruktúra az akkoriban csak két országos csatorna műsorán. Az is nagyon érdekelt, hogy gyerekkorunk kedvenc vasárnap délutáni Disney-összeállítása a legelső naptól az utolsóig milyen sorozatokat vetített, és ugyanúgy vakart a kíváncsiság a Rajzfilmsztárok parádéja, a Kölyökklub, a Rajzfilmklub és az MSat Nickelodeonnál is. Ezért felkutattam a saját tulajban még megmaradt, sok-sok évvel ezelőtti, szerény tévéújság-gyűjteményemet, valamint a neten is alaposan keresgéltem mindenféle archív tévéújságos oldalon, meg RTV-s és TVR-hetes szkenneléseket, és az oldal követőit is biztattam arra, hogy ha van rá mód, saját újsággyűjteményükből szkenneljenek és küldjenek be ide, és azokból kezdtem el megírni a saját oldalamon a különféle időkből származó tévéújságokat. Persze közeledett az az idő, mikor a saját készleteim és a neten fellelhető tévéújságos képek fogytán voltak, már csak az olvasói beküldések alapján tudtam újabb tévéújságos bejegyzést írni. Egyszer ajánlották, hogy a Csőrre töltve című összeállításról is írjak bejegyzést, illusztrációnak szerettem volna hozzá keresni valami képet vagy videót a műsorról, és így akadtam véletlenül a Hungaricana nevű ingyenes adatbázisra. Eleinte onnan csak egy szlovák-magyar napilapból tudtam másolni tévéújságokat, de 2016 elejétől fogva már egyre több magyar megyei napilap is elérhetővé vált, benne némileg már részletesebb tévéújság-mellékletekkel. Azóta nem leállt, hanem inkább egyre bővül az oldalamon tévéújságos archívumában elérhető műsornapok száma, ráadásul már szinte az sem titok többet, hogy mikor mi ment a Walt Disney-összeállításokban, a Rajzfilmsztárok parádéján, az MSat Nickelodeon-összeállításában. Egy teljes évtized (1990-1999) műsorából már egyetlen nap sem hiányzik, plusz 2000, 1988 és 1989 is teljesen befejezettnek mondható. Ez a 13 év zsinórban eddig 4749 napi műsort jelent, és még most is folytatódik 1987 bővítése, majd 1986 és így tovább visszafele. 2001 teljesítése egyelőre kérdéses, mert onnantól egyre több csatorna műsorát kellene majd bemásolnom, ami egyre több időt igényelne, és én teljesen egyedül dolgozom, helyettem senki nem csinálja meg.

A nagy retró-függőségem ugyan az elmúlt pár évben egyre inkább alábbhagyott, de szerencsére annyira még nem, hogy ráunjak a tévéújságok bővítésére. És mostanában leginkább ez a tevékenység tartja életben a blogot.

Persze az elmúlt öt év nem csak a tévéújságok megírásáról szólt. Voltak tevékenységek, amelyeket azóta már nem csinálok, mert értelmét nem láttam vagy ráuntam. Például a 2010-es évek elejétől az Ano Blog indulásának első évéig foglalkoztam Indavideózással, arra a magyar videómegosztóra rakosgattam fel népszerű rajzfilmsorozatokat. Erre ráuntam, azóta hozzá sem nyúlok az Indavideós profilomhoz, hiába is érdeklődne bárki feltöltések után, nem térek vissza az indázáshoz. Inkább a legális, de ingyenes megoldásokat támogatom, mint pl. a tévés vetítés vagy a hivatalos oldalakon (akár korlátozott ideig) legálisan elérhető, de ingyen visszanézhető műsorok.

Angol nyelvű Donald kacsás képregényeket fordítgattam magyarra 2013 utolsó negyedévében, arra is ráuntam, újabb képregényhonosítást azóta sem tervezek.

2014 és 2017 között készült egy nagyon provokatív, polgárpukkasztó témájú, de abszolút sikertelen videósorozat, a Grand Theft Auto játékokból felvett Animék, Firkák és Trollok, amiben népszerű anime- és rajzfilmfigurák akciózásairól szólt, és öt részt élt meg plusz egy reboot-ot. Már a negyedik rész után kezdtem ráunni a készítésére, de annyira elégedetlen voltam az első résszel, hogy még a sorozatzáró rész előtt csináltam abból egy felújított változatot, utána már alig vártam, hogy elkészüljön az utolsó rész és végre befejezhessem a videókészítést.

Az Animék, Firkák és Trollok című sorozat harmadik részének főszereplői

A népszerű Dolan-mémek alapján szerettem volna készíteni egy videósorozatot, aminek bemutatóját tavaly ősszel terveztem, de a sok más elfoglaltság miatt bizonytalan időre elhalasztottam, egy tavaly feltöltött próbarésznél tovább nem is dolgoztam rajta, ami alább megtekinthető.

Persze van, ami szinte nem változott rajtam az elmúlt öt évben, például a rajzfilmek iránti kedvelésem. A blog legelső arculatában is használtam pár népszerű rajzfilmhőst, talán ez lehetett az oka, hogy 2013 októberétől (tehát alig egy hónap telt el az AB indulása óta) a Rajzfilmövezet (azóta Toonsphere) lett az egyik társoldalam. A RÖ főadminja sokat segített abban, hogy az AB a blogon és Facebookon egyre népszerűbb legyen. Ha valamit nálam szimpatikusnak tartott, azt megosztotta a RÖ-n.

Az AB legelső borítóképe

Közös egyetértésünk van: a mese és az rajzfilm/animáció nem összekeverendő. A mese az, amit felolvasnak vagy mi olvasunk, illetve elmesélnek, a legtöbb rajzfilmet/animációt pedig nézni szokták, tehát a mese és a rajzfilm nem ugyanaz. És van egy közös álmunk is: egyre gyarapodik a magyar tévécsatornák száma (kb. 130-nál járhat), de ezek csatornák nagy részében olyan sorozatokat és filmeket ismételgetnek, amiket rövid idő alatt boldog-boldogtalan már láthatott sokadik csatornán. Ezek a csatornák nagy része nem tud rendesen hiányt pótolni a hazai televíziózásban, és az a közös vágyunk, hogy Oroszország, Lengyelország, Franciaország, Németország és sok más ország televíziós piacához hasonlóan, nálunk is induljon egy olyan animációs csatorna, ami nagyrészt felnőttanimációkkal foglalkozik, de az alsó korhatára az érettebb, nagykorú (11 éven felüli) gyerekek lennének. Ha ilyen vagy hasonló csatornájuk lehet az oroszoknak, lengyeleknek és még ki tudja hány országnak, akkor pont nekünk miért nem lehetne? Hamarabb lenne nézettebb a 18-49 év közötti célcsoportban, a fiatal felnőtteknél.

A japán animációkat, vagyis az animéket is kedvelem, így a kizárólag Facebookon elérhető Animeövezettel és szerkesztőjével is jóban vagyunk. Sokszor próbálom Facebookon és a blogon megértetni mindenkivel, hogy nem minden anime véres és durva, amiket direkt a felnőtt közönségnek szánnak. Vannak kifejezetten kisebb gyerekeknek készült alkotások is, amelyekből nem is keveset láthattunk magyar tévécsatornákon sok-sok évvel ezelőtt, illetve azok az animék is, amelyek valami irodalmi mű, többnyire regény alapján készült, azok nagy része sem mondható gyermekvédelmi szempontból túl durvának vagy véresnek. Ilyen regényadaptációs animéket szintén sokat lehetett látni régebben, illetve most is adnak, de azokat is sajnos már alig. Az Animeövezettel közös álmunk, hogy a közel 130 magyar csatorna valamelyikén (vagy egy újonnan indulóban) a legtöbb ország tévés piacához hasonlóan (pl. a németeknél és a franciáknál) nekünk is legyen érdemi animeblokkunk, amiben főleg az idősebbeket célzó komolyabb animesorozatokat is bemutatják, akár szinkronnal, akár felirattal – de mi szinkronpártiak vagyunk. Körülbelül olyan blokkra vágyunk, mint régebben az A+ és az Animax. Sokszor tűnt úgy, hogy végre érdemben beszámolhatunk arról, hogy a magyar animés piac a tévében újra virágzását élheti, de a végén mindig nagyot koppantunk. Persze azért nem adjuk fel a reményt, talán valamelyik csatornán, pl. Viasat6 műsorán mégis lehet esély olyan rendes animeblokkra, mint a németeknél a ProSieben Maxx csatornán.

2016. január óta minden csütörtökön publikálok Facebookon saját készítésű Dolan-mémeket. Ezeket először a Rajzfilmövezet Egzstra Facebookos oldalra engedték publikálni, ami 2018. januárjában bezárt, azóta a saját Facebook-oldalamra kerülnek ki minden csütörtökön az újabb mémek. Még van annyi tartalék ötletem Dolan-mémekhez, hogy év végéig és 2019 elejéig is kitartson, de ha addig elfogynak az ötletek, akkor valószínűleg jövő évben egyre kevesebb lesz az újabb saját gyártású Dolan-mém.

Ha a két társoldalam, a Toonsphere és az Animeövezet bölcs szerkesztői nem lettek volna, akkor mai napig ugyanolyan zsémbes lennék, mint egy vénember. Vagy valami nagy mániákus “köz”média-nyaló lettem volna és nem jöttem volna rá, hogy az RTL Klub, TV2 és a többi kereskedelmi csatornák nem a gonosztól származnak. Vagy arra sem, hogy a klasszikus rajzfilmek rebootolása sem a gonosztól származnak. Vagy talán ma is csak azon picsognék, hogy minek rebootolnak ezt-azt, vagy az bántana, hogy miért néznek ki a mai rajzfilmekben olyan hülyén a karakterek. De szerencsére nem. Én már hozzászoktam, hogy milyenek a modern rajzfilmek és hogy a rebootok korát éljük, nem járatom le magamat mindenféle fórumokban – mint sokan mások -, hogy mennyire szarok a mostani rajzfilmek, meg hogy minek ez a sok reboot. Ha valami rajzfilm nekem nem tetszik, azt egyszerűen nem is kell nézem, és nem kezdek rinyálni, mint Facebookon mások, az tiszta égő.

Köszönöm minden lelkes olvasónak blogon és Facebookon a sok segítséget! Köszönöm a Toonsphere-nek és az Animeövezetnek a népszerűsítést és a sok bejegyzés megosztást! Köszönöm azon lelkes olvasóknak, akik eddig beküldtek saját tévéújságos gyűjteményükből szkenneléseket! Ígérgetni nem szeretnék, mert ahányszor megfogadok valamit, az mindig nem jön össze rövid időn belül, így az eddig beküldött szkennelésekből álló galéria a blogon, és az eddigi tévéújságok kibővítése a Z+ és Spektrum műsoraival is egyelőre a távolabbi jövőre lesz halasztva. Amit viszont ígérhetek: az oldal mostanában eddig megszokott színvonalát még továbbtartom, akár újabb öt évig is.